Előszó

Ez a tanulmány szemináriumi dolgozatként 1987-ben illetve 1988-ban született (két részben) az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán.

A digitális változat 2007-ben, és 2011-ben készült. A szöveget megtartottam eredeti formájában, csupán a gépelési hibákat javítottam ki. A tanulmányban előforduló utcanevek az 1987-88-ban érvényes formában szerepelnek. A képeket az eredeti negatívokról újraszkenneltem, és – az eredeti változattól eltérően – részben a szövegbe betördeltem. A teljes képanyag a szöveg végén található "képek" linken elérhető.

1. Lakóépületek közlekedő terei (1987)

- A közlekedőterek történeti fejlődése

Közlekedőterekről – Magyarországon – a barokk kortól kezdve beszélhetünk, ennél korábbi többlakásos épület hazánkban kevés van. Számottevő polgárosodás – és vele városok kialakulása – ugyanis nálunk ebben az időben figyelhető meg.

A kor legjelentősebb világi épületei a főúri paloták, kastélyok voltak. (pl. Fertőd) Ezeknél nagyon fontos szempont volt a gazdagság, a pompa érzékeltetése. Kedveltek voltak az ívesen vezetett, gyakran többkarú szabad lépcsők, külső teraszok, a reprezentatív, színpadias megoldások. Az épületek belsejében óriási, impozáns lépcsőházakat építettek többnyire háromkarú lépcsővel. A szobák (termek) között többnyire nem alkalmaztak közlekedő tereket: a termeket egymásból nyitották, egy rejtett közlekedőre fűzték fel. Egyrészt nem lett volna hely a folyosó számára, hiszen a belső udvari homlokzat mentén egy a cselédség közlekedésére szolgáló folyosó volt. Másrészt az egy tengelyen elhelyezett széles szárnyas ajtók – a díszes csillárokkal és az igen kedvelt tükrökkel együtt – érdekes térélményt nyújtottak, növelték a pompa és gazdagság érzetét.

Ez a szemlélet rányomja bélyegét a kisebb kastélyokra, sőt a polgári házakra is. A széles, és – a lehetőségekhez képest – díszes kapu itt is fontos szerepet kap. A kapu általában széles, kocsik behajtására alkalmas. Legtöbbször faragott kőből készült – több darabból összerakott íves záródású kerettel.

A szerkezetet a behajtó kocsiktól gyámkövekkel védték. A kívülről már nem látható lépcsőház már többnyire jóval szerényebb kivitelű. Kedvelték a húzott karú, sőt néha kör alaprajzú lépcsőket. Ezek anyaga általában fa, ritkábban kő volt.

A klasszicizmusban az épületek többnyire szimmetrikus elrendezésűek. A tengelyben elhelyezett kapu tehát itt is nagy hangsúlyt kap. Városainkban ebben a stílusban főleg középületek maradtak fenn. Itt a funkcióból adódóan kiemelt szerepet kap a lépcsőház nagyvonalú kialakítása. Kőlépcsőket építettek (pl. három-karú) bábos mellvédekkel. Ekkor épültek az első jelentősebb szabad lépcsők is (Nemzeti Múzeum, egri székesegyház stb.)

Komolyabb lakásépítés csak az eklektika idején bontakozott ki városainkban. ( a Nagykörúton pl, 1854 ig 221 ház épül -[2] ) A tömeges építkezés miatt hamarosan fogyni kezdtek a beépíthető telkek, ez hozta magával a telkek maximális kihasználásának igényét. Elterjedt és általánossá vált a zárt udvar és a függőfolyosó alkalmazása. A korai eklektika uralkodó stílusa az itáliai reneszánsz felelevenítésére törekedett. A lépcsőházakat gyakran díszítették festményekkel, igényes terazzo burkolattal, öntött és kovácsoltvas költeményekkel, falikarokkal, A kapu hangsúlya az előző korokhoz képest csökken, bár többnyire még az épület szimmetriatengelyében helyezték el. Ugyancsak a szimmetriát hangsúlyozta a kapu fölött elhelyezett egy vagy három axist magában foglaló erkély. (Általában reneszánsz díszítéssel.) A hely kihasználásának igénye magával hozta a lépcsők alapterületének szűkülését is. A korábbi háromkarú lépcsők helyett itt gyakran kétkarú, sőt sok esetben húzottkarú lépcsőt találunk. Az építés iránti igény további növekedésével az épületek művészi színvonala szükségszerűen lecsökkent. Egyre igénytelenebb a kivitelezés is, elterjednek a gipsz-díszítések, amelyek nagy tömegben gyárthatók. A lépcsőházak díszei tehát még megmaradnak, de stílusban sokszor már nem illeszkednek egymáshoz. Többnyire két lépcsőházat építenek: egy fő- és egy mellék lépcsőházat. Az utóbbi teljesen dísztelen, keskeny és kényelmetlen, (bár ettől a főlépcső is gyakran csak szélességében különbözik ) A kapubejárók egyre keskenyebbek, egyre kevésbé hangsúlyosak, gyakran oldalt helyezkednek el. Itt már szó sincs kocsik behajtásáról. (1/12., 1/13., 1/14. kép)

1/12. főlépcső	1/13. melléklépcső	1/14. kapubejáró (későeklektika)

A szecesszió viszonylag kevesebb változást hozott a lakóházak közlekedő tereiben. Megmaradtak a függőfolyosók is, Esősorban a díszítőelemek változtak. Különösen vidéken tudott elterjedni a szecesszió magyaros irányzata (Szeged, Kecskemét, Nagyvárad) rendkívül igényes alkotásokkal. Bőven használták a növényi ornamentikát sokféle anyagból (kovácsoltvas, habarcs, majolika stb.) Az ornamentika szövevényei átterjednek a kapukra és ablakokra is. Szakítanak a reneszánsz téglalap alakú vagy íves záródású formáival. Budapesten újfajta középületek épülnek (szállodák esetenként fürdővel, klinikák, szanatóriumok, pénzintézetek, üzletházak), ezek már az új metropolisok jellegzetes épületei. Közlekedőik ismét reprezentatívak, amit tágasságuk és gazdag, nagyvonalú díszítésük (mahagóni-burkolat, szecessziós üvegablak, újszerűen megformált – vasból készült lépcsőkorlátok ) biztosítanak. Később – mint bármely másik stílus – a tömeges használatban a szecesszió is sztereotipizálódott és a késő eklektikához hasonult.

	1/20, 1/21, 1/22 Késői szecesszió

A modern építészet is igyekezett a közlekedők méreteit minimálisra csökkenteni, hogy minél több hasznos alapterület maradjon a lakások számára. Ritkán építettek függőfolyosót, a házak általában fogatolt elrendezésben épültek. A lépcsőházak kialakítása általában nagyon is igényes; elterjedt volt a műmárvány-, sőt a márvány-burkolat. Sokszor képzőművészeti alkotásokkal, szobrokkal, festményekkel díszítették tereiket. A stukkókat, gipsz és öntöttvas cirkalmakat elvetették. Kedvelték a legömbölyített formákat (például ökörszem-ablakok). A közlekedők kialakításakor izgalmas fényhatások elérésére törekedtek. Előszeretettel nyitották meg a lépcsőházakat függőleges irányban: széles kör vagy elliptikus alakú orsóterekkel találkozunk a tetőn üveg-beton bevilágító van. Elterjednek a födémszerűen kialakított monolit vasbeton lépcsők (lásd később). Ily módon válik lehetővé például a csak födémekre támaszkodó (tehát fal nélküli) csigalépcsők építése (1/30. kép) 

1/25	1/26	1/27

	25. Üvegbeton bevilágító 26. lépcsőház részlet 27. Modern lámpa (krómozott) 28. Előcsarnok Bp. VII. Rákóczi út 4. Barát Béla, Novák Endre,1935
1/28

1/29	1/30	1/31

	Monolit vasbeton csigalépcső üvegbeton tető bevilágítóval A lépcsők burkolata: fehér márvány és kék PVC Bp. XIII. Pozsonyi út 40. Hofstätter Béla - Domány Ferenc 1938
1/32

	1/33, 1/35, 1/36 Pozsonyi út 42

1/34	1/38	1/39

	Szép vonalú lépcső monolit vasbeton, fehér márvány és PVC burkolattal Bp. XIII. Pozsonyi út 38. Hofstätter Béla - Domány Ferenc 1938
1/37

Nagy gondot fordítottak a bejárati ajtók, csengők, falikarok egyéni, de harmonikus kialakítására. Ezek gyakran magukban is iparművészeti alkotások. Legáltalánosabb a sötétre pácolt lakkozott fafelületek, krómozott fém alkatrészek alkalmazása. A legömbölyített formák itt is dominálnak. Az elmondottak talán legjellemzőbb példája a Mártírok útja 15 sz. alatti ház (Hofstätter Béla – Domány Ferenc 1937). A két eltolt szintű épületrész közé ékelt lépcsőház tágas ablakain keresztül az utcáról kapja a fényt. Az íves lépcsőkarok elliptikus orsóteret fognak közre, melynek tetején üveg-beton bevilágító van. Külön említést érdemel Budapest talán legérdekesebb liftje: ez körüljárható hengeralkú aknában fut, melynek burkolata átlátszó plexiből készült. (1/40. kép)

	40/a-e. Mártírok útja 15.;

	homlokzat

A második világháború után nagy lendülettel indult meg az újjáépítés. Az építkezés tömeges méreteket öltött, ami megint szükségszerűen járt együtt a színvonal csökkenésével. Ez kezdetben a modern építészet előbb leírt sajátosságainak vulgarizálását hozta magával, majd ehhez a díszítőelemek visszacsempészése járult, többnyire torzult formában. A belső terek kevés kivételtől eltekintve igénytelenek, szűkek és rosszul szellőztethetőek. Annál változatosabb a külső kialakításuk: a homlokzatból mintegy 5-10 cm-re kiugró antik oszloprend-csökevénytől az öles oszlopokon nyugvó monumentális előtetőkig domborművekig mindenféle előfordul. Maga a bejárati ajtó többnyire pici, el is törpül a teátrális körítés mellett. Ismét szívesen alkalmazzák a függőfolyosót, sőt gyakran látunk vastag oszlopok közötti boltozattal (vagy íves alsó felületű vasbeton tartóval) gyámolított „fél-függőfolyosót” is. (1/41. kép)

A hatvanas évektől azután – ritka kivételektől eltekintve – az épületeknek sem belső, sem külső megjelenésére nem fordítottak gondot. Egy szempont van: a gazdaságosság, „Minél olcsóbban minél snasszabbat”. Elterjednek a lakótelepek. Teljesen egyforma házak tucatjait építik ország szerte. Legjellemzőbb megoldás: négyfogatú épület, beugratott lépcsőház, előtetővel, szögvas függönyfallal és ajtóval. Műkőlépcső, szögvas-keretes drótüveg mellvéddel. A lépcső szigorúan kétkarú, gyakran orsótér nélküli. (43. Kép) A burkolat többnyire műkő.

1/41 Gyámolított függőfolyosó az 50-es évekből	1/43. Orsótér nélküli lépcső a ’70-es évekből

Szerkezeti áttekintés

1. Lépcsők

A lépcsők osztályozása.

A lépcsőket különféle szempontból osztályozhatjuk.: így:

a/ Helyzetük, illetve fekvésük szerint;

b/ Forgalmi és esztétikai követelmények szerint;

c/ Alaprajzi elrendezésük (a karok száma, alakja, egymáshoz való viszonya stb.) szerint;

d/ Anyaguk szerint;

e/ Szerkezeti jelleg, ; illetve az alátámasztás mikéntje szerint.

Kőnemü lépcsők

- tömblépcső

- ék szelvényű lépcső

- különleges szelvényű lépeső

Tömblépcsőt általában fallal gyámolított kéttámaszú tartóként alkalmazzák. Gyakran előfordul, hogy a hajlító-nyomaték felvételéhez szükséges szelvénymagasság nagyobb, mint a fokmagasság. Ilyenkor alkalmazzák a 49. Sz. ábrán látható megoldást.

Ékszelvényű lépcsőfokokat azért alkalmaznak, mert alsó felületük ferde, tehát egymáshoz illesztve sík felületet adnak, ezenkívül könnyebbek és kisebb anyagszükségletük révén gazdaságosabbak, mint a tömbszelvényű. Az ékszelvényű fokok egymáshoz támasztóhoronnyal csatlakoznak (50. ábra)

A különleges szelvényű lépcsőfokok közül elsősorban az 51 sz. ábrán látható megoldást említhetjük (amelyet Finnországban konstruáltak). Ez lehetővé teszi ugyanazon lépcsőfokelem beépítését a különböző magassági és szélességi méretű, valamint lejtésviszonya lépcsőkarba. Budapesten is számos házban találkozhatunk vele.

Szerkezeti jelleg

- Lebegőlépcsők. A lebegőlépcsők egyik oldalon falba fogott – ékelt – , másik oldalukon azonban alátámasztás nélküli (lebegő) lépcsőfokokból állanak. Mégsem konzolok, ugyanis az egész szélességükben végigfutó támhorony segítségével az alattuk lévő lépcsőfokra, illetve a pihenőgerendára támaszkodnak. Tehát egy lépcsőfok sérülése esetén az egész fölötte lévő lépcsőkar állékonysága kérdésessé válik. A lebegőlépcső a monolit vasbeton lemezlépcsők elterjedéséig a legáltalánosabb lépcsőtípus volt.

A lebegőlépcsők készítésénél problémát jelent a gondos kiékelés és a kellő leterhelés. Ez utóbbi különösen ablak-nyílások alatt okoz gondot, ilyenkor kiváltógerendát (vasbeton vagy acél), illetve ellenboltövet alkalmaznak.

2. Függőfolyosók

Két alapvető típusuk:

födémtől független és födémmel egybeépített.

Födémtől független szerkezetek

A faltól – mely kellő vastag és külpontos nyomás felvételére alkalmas – konzolok nyúlnak ki, Ezekre támaszkodik a lemez.

A konzolok kezdetben kőből készültek, ezekre kőlemez, vagy boltozatos folyosószerkezet támaszkodott. A lemez felfekvése lehet: két illetve három oldalon felfekvő lemez. Utóbbi nemcsak a konzolokra, hanem a falra is felfekszik, Napjainkban sok gondot okoz a sérült kőlemezek helyreállítása, A törött lemezek ragasztására több szabadalom is született. Később elterjedtek az acélszerkezetű függőfolyosók. Ezeknél a falba acél “I” tartókat fognak be (ez történhet leterheléssel vagy lehorgonyzással). Ezek közét kőlemezzel, poroszsüvegboltozattal, vagy vasbeton lemezzel hidalják át. Teherelosztás céljából a falban a benyúló gerenda alatt és fölött „U”, „I” vagy „L” szelvényű acéltartókat helyeztek el. Ez a legtöbb budapesti lakóházban alkalmazott megoldás. Napjainkban általában monolit lemezt alkalmazunk. Ez kétféle lehet: konzolos lemez, illetve konzolos gerendákkal alátámasztott többtámaszú lemez. Ha a folyosó fölötti falon ajtónyílások vannak – márpedig szükségszerűen vannak – akkor konzolos lemez esetén nagy gonddal kell a koszorút méretezni, mert az, a kellő terhelés hiányában csavarásra is igénybe lesz véve.

födémmel összefüggő szerkezetek.

Ezek monolit vasbeton lemezfödémek esetén alkalmazhatók. A folyosó nem más, mint a födém konzolos meghosszabbítása. Ez kedvező a födémre nézve is, mert a negatív befogási nyomaték a födémen keletkező pozitív nyomatékot csökkenti. A folyosó teherhordási iránya itt is kétféle lehet: a koszorúval (fallal) párhuzamos, illetve merőleges. Ez attól függ, hogy a fal a födém teherbírási irányával párhuzamos vagy arra merőleges.'

- Bár szerkezetileg nem, funkció szempontjából mindenképp idetartozik a gyámolított „függőfolyosó”. Ez történhet boltozattal (főleg a korai eklektikában és a szocialista realizmusban alkalmazták) és gerendával. Utóbbiakat gyakran díszes kivitelű, öntöttvas pillérekkel támasztották alá. (10, 11, 41. kép)

1/10.	1/11.	1/16. lebegőlépcső húzott karral

IRODALOM

[ 1.]    Gerő László: Az építészeti stílusok
Gondolat, 1958

[ 2.]    Siklóssy László: Hogyan épült Budapest?
Fővárosi Közmunkák Tanácsa, 1931

[ 3.]    Dr Széli László: Magasépítés
Tankönyvkiadó, 1963

KÉPEK JEGYZÉKE

1      Vác, /1985/

2      Bp. Batthyány u 25, 1825     /1987/

3      u.a.

4-5    Bp. I. Hunyady u 3       /1983/

6-9    BP. V. Párizsi u 2       /1987/

10-13 Bp. VII. Akácfa u 5      /1987/

11     Bp. VII. Tanács krt 15 /1987/

12     Bp. VII. Rákóczi út     /1987/

14     Bp. II Mártírok útja    /1985/

15     Bp. II. Lövőház u       /1982/

16     Bp. VII. Majakovszkij u      /1984/

17-19 Bp. II. Árpád Fejedelem útja 3-4    /1987/

20     Bp. IX. Szamuely u       /1986/

21-22 Bp. V. Régiposta u 12    /198?/

23     Bp. II. Ady Endre u 15   /1987/

24     Bp. V. Régiposta u 12    /1987/

25-28 Bp. VII. Rákóczi út 4. Barát Béla, Novák Endre,1935   /1987/

29-39 Bp. IV. Pozsonyi üt 38-42. Hofstätter Béla,   Domány Ferenc, 1938 /1987/

40     Bp. II. Mártírok útja 15. Hofstätter Béla, Domány Ferenc,1937    /1985/

41     Dunaújváros /1983/

42     Bp. II. Horváth u /1986/

43     Bp. I. Csalogány u       /198?/

44     Bp. VII. Tanács krt 13   /1987/

45-48 Bp. V. Semmelweis u. 10. BUVÁTI, 1986     /1987/

A szerző felvételei

2. Lakóépületek és közlekedőtereik díszítése (1988)

 
A XVIII-XIX. század fordulóján a barokk túlfűtött mozgalmasságát a klasszicizmus higgadt, racionális fogalmazása váltotta fel. Ez az épületek tömegére éppúgy rányomja bélyegét, mint a díszítésekre. A barokk dinamikus, nyugtalan tömegjátéka helyére statikus, geometrikus tömegek lépnek. A homlokzatok ismét síkszerűek lesznek, finom kiskiülésű mintákkal. A rendkívül visszafogott díszítések mellett tehát ismét szerepet játszik a tagozatok aránya, mint a legfontosabb díszítőelem A nyílások többnyire egyformák, szigorú raszterben követik egymást. Záródásuk egyenes vagy félköríves lehet (az utóbbi főleg a földszint középrizalitján). Az ablakok pallótokos szerkezetük révén a homlokzat síkjában maradnak, tehát ezzel sem bontják meg a homlokzat síkszerűségét. „Pedig a dór oszlop vájolatokkal barázdált sudaras törzse mily roppant erővel, feszültséggel teljes, s mennyivel inkább hasonlít hozzá a római barokk - Bernini kolonádja - mint a budai Sándor-palota épületének dór oszlopa, melyek hiába barázdáltak, az erő hiányzik belőlük és valami bágyadt játékosság uralkodik rajtuk. ...Az igazi nyugalom - véleményünk szerint - nem nélkülözheti az erőt, amelyen alapul, s ennek az erőnek valamiképpen az épületeken is kifejezést kell kapnia, ami hazai klasszicizmusunkban csak ritkán történik meg....”[1.]

A részletek egyszerűek, súlyosak és geometrikusak. Egy épületen belül viszonylag kevés díszítőelemet használnak, azokat is főleg a klasszikus (római) építészetből merítik.

A lépcsőházak többnyire íves alaprajzúak: Félkör, fél ellipszis, háromnegyed ellipszis stb. A fő hangsúlyt nem a lépcsőház, hanem a kapubejárat kapja, amely egyben az épület hossztengelyét is kijelöli. Innen néhány oszlop, többnyire dór, vagy négyszög alaprajzú, között elhaladva jutunk el a lépcsőházba. Az említett oszlopokon egy-két lizénán kívül más díszt nem igen találunk. A lépcsőkorlát egyszerű, fa vagy vasszerkezetű lehet.

A klasszicizmus antikimádatával szemben a nemzeti hagyományok feltámasztása a romantika célja szerte a világon. Igazán kár, hogy hazai mestereink ezt nem találták meg, s helyette a késő-gótikus, román, bizánci illetve iszlám díszítőelemeket kezdték alkalmazni. Csúcs- vagy szamárhátívek nélkül valamirevaló épületet el sem lehetett képzelni. Az épületek arányai kisebb szerepet játszottak, mint korábban, a hangsúlyt inkább a díszítésekre helyezték, amivel bőségesen találkozunk, mind a homlokzatokon, mind a belső tereken. A homlokzatokat zárt erkélyek teszik változatossá, a párkányok fölött gyakran találkozunk pártázatokkal. A lépcsőházak belső díszeinek gazdagodásával egyidőben a tér szerkezete és kompozíciója elszegényedik. Többnyire nem készül kocsibehajtó, csupán a gyalogosok bejutására alkalmas kapu. A díszek leginkább bonyolult szerkezetű geometrikus, vagy geometrikussá stilizált növényi díszek. Figurális díszekkel nemigen találkozunk, csupán néhány levéllel, főleg az oszlopfőkön, az említett geometrikus díszek finom halója azonban lassan az egész homlokzaton, majd a belső tereken is elburjánzik, míg végül minden tenyérnyi helyet elfoglal. Eközben egyre színesedik. Nem elégszenek már meg a sötét háttér előtti világos motívumokkal: az oszlopokra és a románt, illetve a gótikát idéző boltozatok bordáira növényi elemeket aggatnak, az oszlopokat iszlám hatásra csíkosra festik, és a minden igyekezet ellenére megmaradt sík felületeken például csillagokat festenek. (Uránia-mozi). Ezekkel persze csak néhány reprezentatívabb helyen találkozunk, az egyszerű bérházban többnyire csak kétszínű festést alkalmaznak. Ekkor indul hódító útjára az üvegmaratás és az Öntöttvas.

A romantika nyugtalan lázálma után ismét nyugodtabb, letisztultabb, statikusabb díszítőművészet (vagy ipar?) következik. Míg a késő romantikus épületeknél a szemlélő egyáltalán nem lentit biztos benne, hogy az épület tényleg ott áll, vagy ha most ott áll is, nem emeli-e meg a szél a következő pillanatban az egész homlokzatot, mint valami csipkefüggönyt. (az Uránia mozi erkélymellvédjét a szél döntötte le 1985 decemberében), a korai eklektikus épületeknél ez a Veszély nem fenyeget.

Az építészek ismét nagy gondot fordítanak a homlokzatok arányaira. Következetes raszterben szerkesztik, amit az erőteljes párkányokkal, lizénákkal és ablakkeretezésekkel hangsúlyoznak. A homlokzat kompozíciója többnyire ortogonális, kontúrjai határozottak, zártak. Díszítései az itáliai reneszánszból (quattrocento) táplálkoznak. Mivel azonban ez utóbbi a klasszikus, antik formákból merített, végső soron az eklektika is ide vezet vissza.

A homlokzatokon nagykiülésű, erőteljes árnyékhatású elemeket alkalmaztak. Ismét nagy szerepet kaptak az arányok, a formák, kisebbet a felületek díszítése. Ez utóbbi főleg a mennyezetre korlátozódik. A fal és a mennyezet találkozásánál helyezték el az antik tojáslécek, gyöngysorok, kímák és szímák reneszánszosított változatait. A mennyezet hossz- és keresztgerendáit, melynek oldalain szintén a fenti díszítések találhatók jón vagy korintuszi fejezetű féloszlopok, lizénák „támasztják alá”.

A lépcsőkorlátok rácsai készülhetnek öntött- vagy kovácsoltvasból. Mintáik lágy, természetes esésűek, nyoma sincs még a szecessziós vasmunkák izgatott, dinamikus vonalainak. Még gyakoribb az egyszerű geometrikus rács, a sarkokon kisebb cirkalmakkal, A kompozíciók többnyire nyugalmat, biztonságot, állandóságot sugallnak.

A késő eklektikában aztán ez elkezd bomlani. Mint arról az első részben írtam, a késő eklektikát a stílusirányzatok összevisszasága, váltogatása jellemzi, akár épületen belül is. A barokk angyalkák békésen megférnek itt reneszánsz erkélymellvédekkel és korintuszi oszlopfőkkel. Éppen ezért szinte nem is lehet a késő-eklektika jellemző díszítéséről beszélni; minden előfordul, ami csak eddig volt, és ráadásul tetszőleges sorrendben. Az épületek művészi szempontból eligénytelenednek. (Az iparos-munka azért igényes marad, nem úgy mint majd a XX.század hatvanas éveiben). Ismét a díszek mértéktelen tobzódása következik. Monumentális erkélytartó atlaszoktól, az ajtópánt-cirkalmakig minden megtalálható.

Ami az előzői irányzatokhoz képest újdonság, az a barokk elemek alkalmazása – de a barokk mesterek arányérzéke nélkül. A kompozíciót görbe felületek, s meg-megtörő görbe vonalak uralják.

A szecesszió aztán végleg szakít az antik díszítések felkérődzésével. Díszítő művészete merőben új és szokatlan, mind formáiban, mind anyagaiban. Ezek a díszek rendkívül igényes munkák.

A szecessziónak két főirányzata van: a „hullámos” és a „szögletes”. A hullámosban leggyakoribbak a növényi minták, olykor egészen realisztikus formában, néha kissé stilizálva. Nagyon jellegzetes a szecessziós díszek vonalvezetése. Ezeket a kompozíciókat belső erő feszíti szét. Szerkezetük látszólag nem tudatos szerkesztés eredménye, hanem a belső erők küzdelmének pillanatnyi állása.

A szecesszió szakít a korábbi irányzatok ortogonális homlokzat szerkesztésével, és (a barokkhoz hasonlóan) nagy súlyt fektet a tömegek arányaira, a perspektíva hatására. (Utóbbi Kós Károly irányzatánál figyelhető meg.) A felületek puhák, állandó mozgásban vannak. Előszeretettel alkalmazzák a kerámiát, mint az épületdíszítés új anyagát. Dúl az üvegfestés és az üvegmaratás.

A szögletes szecesszió díszei inkább geometrikusak, bár a növényi díszek hatása tagadhatatlan. Budapesten inkább ez az irányzat terjedt el, bankokkal, szállodákkal üzletházakkal töltve meg a várost. Ennek díszei nem olyan harsányak és szokatlanok, mint a másik irányzatéi, kicsit talán „szalonképesebb” annál. De nem igénytelenebb! A domborított lemezmunkától a maratott üvegig, a kőfaragástól a profilozott szélű mázas kerámia falburkolatig az iparművészet szinte valamennyi ága felvonul itt (pl. Budapesti Műszaki Egyetem).

A modern látszólag minden díszítéssel felhagy. Ez azonban, természetesen nincs így... A modern építészet díszítőeleme a formák, anyagok szépsége, változatossága. Az igényesebb alkotásoknál nemes burkolatokat használnak (terméskő, márvány). Kedvelték a legömbölyített formákat. Mint arról már az I. részben szó esett, minden korábbinál nagyobb jelentőséghez jut itt a fények játéka. Nagy, megnyitott felületeken, bevilágítókon, ablakokon, üvegbeton-födémeken keresztül árad a fény a terekbe. Direkt- és szórt-, oldal-, ellen és hátfények váltakoznak, csillogtatva a korlátok krómozását és a márványburkolatokat.

A szocialista realizmusban aztán paradox módén ismét szerepet kapnak a díszek, az oszlopok. Ezek antik díszek, meanderek, dór oszlopok, lizénák groteszkesített változatai. A homlokzat ismét sík, a tömegek mozgatásáról – feltehetőleg gazdasági megfontolásból – lemondtak. Rendkívül nagy hangsúlyt kap, a homlokzaton vasszigorral végigvitt raszter. A Magyar Építőművészet egyik cikke például arról lelkendezik, hogy egy házon végre sikerült tökéletes rasztert kialakítani, ennek érdekében a fürdőszoba- és konyha ablakot szorosan egymás mellé tették, közös keretbe foglalva. Az említett groteszk díszeken kívül egészen figurális díszeket is láthatunk, Gyakoriak a bejárati ajtó melletti, vagy éppen tűzfalra aggatott öntudatos kohászok, martinászok, vastaglábú parasztlányok idilli életképe kenyérrel, traktorral, toronydaruval és gombos harmonikával. Technikájuk is sokféle lehet: kőfaragás, bronz, sagrafitto, freskó, mozaik, vagy épp kovácsolt vas (hegesztett betonacél).

FORRÁSOK JEGYZÉKE:

[1.]     Gerő László: Az építészeti stílusok
Gondolat, 1958

[2.]     EVM - GySMTTV: az elmúlt 100 év építészeti emlékei
tanulmány 1982 - 83

[3.]     Somorjai Antal:
Épületdíszítő kőmunkák és szobrászat
mintalapok
Műszaki könyvkiadó, 1986

KÉPEK JEGYZÉKE:

ÁBRÁK JEGYZÉKE

1. Romantikus lépcsőkorlát    [ 1.]

2. Klasszicista korlát   [ 1.]

3. Reneszánsz sorminták     [ 3.]

4. Szecessziós korlát    (fénykép után)

5. Modern korlátok