Hogyan is világítsuk meg a tesztábránkat?
Mûfénnyel nem igazán jó, mert a legtöbb filmnek a kék és UV tartományban jelentõs az érzékenysége, ezért mûfényben alacsonyabb érzékenységgel kell számolni. A különbség 0,5 ... 1,5 fényérték is lehet. Ezen kívül a mûfény (ha csak nem valami különleges akkumulátoros megoldásról van szó), az elektromos hálózatról kapja a táplálást, aminek a frekvenciája 50 Hz. Ez pedig azt jelent, hogy a fényforrás másodpercenként 100-szor elsötétül, majd újra kivilágosodik. Az ingadozás mértéke a fényforrás hõtehetetlenségétõl is függ, izzónál kisebb, a fénycsövek és LED-ek  egy-egy pillanatra teljesen elsötétülnek. Ez akkor okoz problémát, ha 1/100 másodpercnél rövidebb idõvel exponálunk, ekkor ugyanis kizárólag a véletlenen múlik, hogy épp milyen fázisban sikerül elkapnunk a fényforrást.
Természetes fényben viszont azért nem az igazi, mert az pedig igen változékony mind fényerõben, mind színhõmérsékletben. Pár perc alatt két-három fényértéknyit változhat, nem is beszélve a napszakokról, és az évszakokról.
Valamelyik békát pedig le kell nyelnünk! Én inkább a mûfénynél maradtam, tekintve, hogy télen végeztem a kísérleteket, ráadásul fõleg este és éjjel, hiszen nappal dolgoztam. Arról már nem is beszélve, hogy a lakás egy csendes sarkában változatlanul otthagyhattam az egész összeállítást, a szabadban pedig minden alkalommal újra fel kellett volna építeni. Ez az idõveszteségen kívül egy újabb változó faktort jelentett volna.
Érdekes még az is, hogy mi alapján határozzuk meg a megvilágítást. Én a birtokomban lévõ fénymérésre alkalmas eszközök közül néggyel mértem meg a világítást. A szürke kartonra mérve, ISO 100-nál 11-es blendéhez 1/2 másodpercet exponáltam, amit a digitális vázammal (EOS-10D) végzett próba expozíciók alapján határoztam meg.
(És a Leningrád 6-ot meg a Weimar-lux-ot már elõ sem vettem)
Kinek hihetek? Mintegy átlagként (az életkor reciprokával súlyozva - ha tudományosan akarom megindokolni...), a 10D-t választottam.

VISSZA