A Revival Band neve újjászületést, újjáéledést jelent, ami alakulásakor – a 80-as évek elején – a folk alapú akusztikus zenei stílusok újjáéledésére utalt. Azóta újabb csavar került a dramaturgiába, és most már a Revival Band újjáéledéséről is szó van. Ugyanis az elmúlt 15 évben a tagság más irányú elfoglaltságai miatt (család, karrier, stb) a zenekar nem-igen játszott, legfeljebb egyik-másik tag lagziján vettük kézbe a hangszereket. Ez az állapot azonban egyre inkább tarthatatlanná vált, ezért 2006 szilveszterkor nagy elhatározás született: „ismét próbálni fogunk” –mondtuk, és a fogadalmat ezúttal tett követte, így most ismét hallhatók a régi Peter Paul and Mary dalok, balladák, és spirituálék Erika, Béla, Misi és jómagam
tolmácsolásában.
Én 1987-ben a Somogyi Béla utcai Belvárosi Klubban találkoztam először a Revival Banddel. Akkor még nem sejtettem....
De jó kis bulik voltak azok! Kaszab Tibi, Géczi Erika, Ede bácsi, Bordács Attila, és még jó páran. A Palermo Boogie Gang-gel is ott találkoztam először, mint vendégzenekarral. Az egyik évadzáró buli után testületileg átvonultunk Kaszabékhoz, ahol reggelig folytatódott a dzsemmelés, lemezhallgatás, zsíroskenyerezés. (Nekem persze bőszen rajzolnom kellett volna , mert a Főiskolán is félév zárás volt, és persze, hogy még szinte semmivel nem voltam kész. Talán még hozzá sem kezdtem.)
Aztán a klub a Bercsényi kollégiumban folytatódott (nem is tudom, talán 94 vagy 95-ig). Én itt csatlakoztam a bandához 1992-ben. Falkafolk buli után estem be, és ha már nálam volt a bőgő, beálltam dzsemmelni. Aztán úgy maradtam.
Azóta is legszebb emlékeim közé tartoznak azok a fellépésk, szombathelyi kiruccanások (csornai ebédekkel). Valahogy ebben a bandában sosem volt veszekedés, sértődés, egymás szemére hányás. Miért?... Persze ők hárman szinte együtt nőttek fel. Én meg valahogy bírom őket, meg talán ők is engem. Meg sohasem akartuk túl komolyan venni magunkat.