Tisztelt rokonok, kedves barátaim!
Értetlenül állunk itt egy ifjú, 21 éves ember hamvainál. Értetlenül, hiszen ő mindig tele volt életkedvvel, önmagát, és környezetét nem kímélő buzgalommal és tettvággyal dolgozott mindig megannyi tervén. Tehetsége sok mindenhez volt. Igazán kár, hogy az idő homokként hullt szét ujjai közt, így ezek a tervek mindig is csak tervek maradtak, s életműve csupán néhány ígéretes vázlat, melyek kidolgozásához már nem volt elegendő felületes műveltsége és tudása. Igazán elmélyedni talán semmiben sem tudott. Csekélyke tudását viszont jó érzékkel tudta mindig a megfelelő helyen alkalmazni. Sok emberrel volt jó viszonyban, szinte mindenkivel talált valami közös témát. Ennek ellenére igazi barátja talán nem is volt. Bár ügyesen fogalmazott, mégis érintkezési zavarokkal küzdött: nem tudta kimutatni, mi van a szívében – ha egyáltalán volt ott valami. – Csak ötleteit tudta frappánsan kifejezni. Pedig sok embert szeretett. Szeretett sok mindenkit, olyanokat is, akik talán nem is gondolták, viszont utált – sokszor igazságtalanul – olyanokat is, akik nem is gondolták. Olykor terhes, vagy sértő közlékenysége és őszintesége mögött zárkózott ember volt. Két novellakísérletét csak apjának mutatta meg, rögeszmés álmait pedig, ahol hősei minden tervét és vágyát megvalósítják, soha senkivel nem osztotta meg. Pedig szinte minden percét ez töltötte ki, ami szerteágazó tevékenysége mellett még megmaradt. És szüntelenül azokat az embereket kereste az életben is. Sajnos nem találta meg, hiszen a léc túl magasan volt. Ő sem érte föl.
Sosem unatkozott, mindenhol ott akart lenni, minden érdekelte, igazán kár, hogy végül sehova sem ért oda időben.
Nem látjuk többé zsíros haját, nyakában lógó igazolványait, és szájharmonikáját – melyen alig tudott játszani, – nem látjuk elhanyagolt öltözetét, szánalmas bajuszát, nem halljuk színtelen hangját, avas vicceit, nyegle modorát, eklektikusságában és közhelyszerűségében már-már eredeti stílusát. De emléke eszünkben élni fog, mindaddig, míg kezünkbe akad egy-egy alexponált fénykép, félkész modell, vagy épp ceruzarajz, vagy kazetta, melyen hamis zongorázását, dilettáns éneklését hallgathatjuk. Míg megtaláljuk kettesekkel teli indexét, gitárját, vagy fényképezőgépét, kedvenc Budapest térképeit, túrabakancsát, vagy avétos, viharvert biciklijét, félbehagyott dalfordításait.