Akusztikus pedal-steel
:
Az igazat megvallva gyerek korom óta érzek valami perverz vonzalmat a pedal-steel gitár iránt. (Említettem már, hogy zenei szocializációmban nagy szerepet játszott az Illés-Fonográf kulturkör). Arra azért nem vetemedtem volna, hogy szert tegyek egyre, már csak az ára meg a mérete miatt sem. Meg elképzeltem, amint áll a sarokban, és évente kétszer előveszem. Vagy amint cipelem hakniról haknira, hogy eljátsszak rajta két számot. Az azért megfordult a fejemben, hogy egy gitárt áthangoljak steel gitárnak, de végül letettem róla, mivel a dolog lényege a pedálokban rejlik. Aztán nem is foglalkoztam vele, figyelmem az akusztikus hangszerek felé fordult. 2012-ben azonban összehozott a sors Nikodém Norbival, aki saját készítésű steel gitárján játszik. Norbi egyébként ölben tartható, hordozható változatot is készített, (lap-steel) melyen pedálok helyett karokkal kell a hangolást módosítani, ami egyrészt játék közben kényelmetlen, másrészt, jóval kevesebb lehetőséget kínál, mint a pedálok. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat: bicikli bovdennel működő pedálos lap-steel gitárt kellene építeni. Mégpedig akkor már akusztikusat! Norbi is kísérletezett akusztikus lap-steellel, el is hozta egy alkalommal dzsemmelni, azonban a két gitár és a bőgő mellett szinte semmit nem lehetett belőle hallani.
A feladat tehát adott. Először is növelni kell az akusztikus gitár hangerejét. Erre vannak is bevált módszerek, különféle rezonátorok formájában. Az interneten rengeteg példát lehet találni több műfajban. Gyári rezonátorok beépítése bármibe. (mosogatóba, lavórba, stb.) Meglévő hangszerekbe építeni barkács rezonátort. (kuglófsütő, kutyatál, konzervdoboz, süteményes doboz stb.) No és persze kuglófsütő beépítése lavórba. Kapóra jött, hogy jó tizenöt éve hevert a pincében egy gitár, amelyet egy hangszerész barátom fiatal kori ballépés gyanánt úgy próbált megjavítani, hogy a lábát mindenestül kivágta a tetőből.
Így tehát a láb helyén egy szép szabályos luk van. Arra ő is rájött idő közben, hogy ebből már gitár nem lesz, én meg elkunyeráltam tőle. A luk fölé két alumínium rezonátort tettem, melyeket egy-egy sörösdoboz aljából vágtam ki. A két rezonátorra támaszkodik az alumínium láb. A rezonátorok rezgését tehát felerősíti az üreg, de a megmaradt rezgés sem vész kárba, hiszen a rezonátor a tetőre támaszkodik, ami – innen már hagyományos módon – tovább vezeti. A sörösdoboz rezonátor további előnye, hogy pengetőtartóként is funkcionál.
Az akusztikus működésből adódik, hogy a hangszer hangja - amint a bal oldali Youtube linken meghallhatható - jóval „perkusszívabb”, mint amit az elektromos pedal-steeltől megszoktunk. Kicsit a banjoéra emlékeztet. Ennek két oka van. Egyrészt értelem szerűen hiányzik a hangerőpedál, amellyel az elektromos verzió lecsengését szinte végtelenre nyújthatja a játékos. Másrészt a steel gitárok hosszú és egyenletes lecsengése épp a nagy tömegű- és merevségű fémalkatrészeket tartalmazó testnek köszönhető. Éppen abból adódik, hogy a test alig rezeg. Ez tehát éppen ellentétes az akusztikus hangszerek működésével. Végül - akusztika ide vagy oda - kapott hangszedőt is (bolgár), de leszedhető kivitelben. Elvégre akusztikus használatkor az is csak egy fölösleges tömeg, ami akadályozza a rezgést.
Másodszor, tervezni kellett egy egyszerűsített „changer” mechanikát, ami elfér a gitár hátulján. Ahhoz ugyanis nem fért kétség, hogy a hagyományos changer, amely egyben láb is, itt nem használható. Bár a láb helyén tátongó nyílás kínálná magát, hogy a changer mechanikáját belesüllyesszük, a nagy tömegű szerkezet lefojtaná a rezgést. Egyrészt tehetetlenségénél fogva elnyelné, másrészt a sok különböző alkatrészből álló bonyolult rendszer csökkentené a mechanikai csatolás szorosságát, vagyis lerontaná a rezgés vezetését. Külön kellett tehát választani a két funkciót. A láb így viszonylag könnyű, filigrán szerkezet lehet, amely jól vezeti a rezgést, a húrról egyenesen a rezonátorra. Az eredeti elképzelés szerint egyetlen tömör alumínium darab volt, azonban ebbe a vékony húrok bevágódtak, és kicsit meg is szorultak. Ez a csatolás szempontjából szinte ideális volt, azonban a changer működését nehezítette. Ezért később a húrokkal érintkező élét acél pálcával erősítettem meg.
Ez M3-as menetes csavarorsóból készült, így a húrok oldalirányú elcsúszását is megakadályozza. Viszont tény, hogy a rezgést már ez is egy kissé lefojtja. A changer működése szempontjából az ideális az lenne, ha a láb tetején a húrok görgőkön tudnának elmozdulni, ez azonban megint csak jelentősen rontaná a húr és a rezonátor közti mechanikai csatolás szorosságát. És ezzel el is jutottunk a konstrukció Achilles-sarkához. Ha ugyanis a láb tetején a húrok ideálisan súrlódásmentesen tudnának elmozdulni, akkor is hátrányos lenne a láb mögötti, a menzúra csaknem 30%-át kitevő húrrész. Hiszen ahhoz, hogy nyújtás közben a húr a láb fölött adott távolsággal elmozduljon, a húr végének ennél 25%-al nagyobb mértékben kell elmozdulnia. Ennyivel nagyobb utat kell megtennie a pedáloknak lenyomás közben, vagy azonos út mellett ennyivel nagyobb erő kell a működtetésükhöz. Ha viszont nem ideálisan súrlódásmentes a húr elmozdulása, akkor a húr láb előtti- és mögötti részében a feszítőerő nem azonos. Tehát adott (megfelelő mértékű elhangolást kiváltó) feszítőerő növekedéshez a changernél ennél nagyobb erőre van szükség. Pontosan a súrlódási erő értékével nagyobb. (És ennek megfelelően ennyivel nagyobb changer-elmozdulás.) Ebből két hátrány fakad. Egyrészt az E húr, amelyet emelni és ereszteni is lehet, nem pontosan ugyanoda tér vissza emelés, illetve eresztés után. (A súrlódási erő egyik esetben csökkenti, másikban növeli a húr feszítését.) Másrészt a felső G# húr – pláne A-ra felhúzva – az adott hosszon 80% fölötti mértékben kihasználja az acél szakítószilárdságát. Tehát minden további százaléknyi túlfeszítés komolyan növeli a húrszakadás veszélyét.
Frissítés, 2013. 06. 25.
Csak nem hagyott nyugodni a görgő kérdése. Készíttettem hát egy új hidat, melyen a legproblémásabb két húrt (e és g#) görgővel láttam el. Sajnos az e húr problémáját nem oldotta meg (talán csökkentette, de lehet, hogy csak szeretném, ha így lenne). A g# -ét pedig majd az idő fogja eldönteni: ha ritkábban kell cserélni, mint eddig, akkor volt értelme. Minden esetre szebb lett, hiszen az új alkatrész szimmetrikus lett, és a polírozására is szántam némi időt. (Az előzővel nem akartam túl sokat pepecselni, hiszen még az sem volt biztos, hogy egyáltalán működik a sörösdobozzal.)
Az nem volt kérdéses, hogy E9 hangolású lesz, hiszen country számokat szeretnék játszani rajta, különös tekintettel Bródy munkásságára. Már csak azt kellett kitalálni, hogy a 10 húr, 3 pedál és 4 térdváltó közül melyiket hagyhatom el, és melyik az, amelyik feltétlenül szükséges a jellegzetes hangzások előállításához. Mindet ugyanis nem lehetett megvalósítani a changer kis méretei miatt. Némi töprengés és kísérletezés után 8 húr, 2 pedál, és 2 térdváltó mellett döntöttem:
| ped A | ped B | lkL | lkR | |
|---|---|---|---|---|
| F# (0,12) | ||||
| G# (0,09) | A | |||
| E (0,13) | F | Eb | ||
| H (0,17) | C# | |||
| G# (0,21w) | A | |||
| F# (0,23w) | ||||
| E (0,26w) | ||||
| D (0,30w) |
A nyolc mandolinkulcs kényelmesen elfért a fejen, csak a gitár kulcsok furatát kellett betiplizni, és újrafúrni. A Changert viszont már megépítettem, és bár nem volt még kiforrott konstrukció, a szélességén már nem akartam változtatni, így a plusz két húr oldalt, kívülről lett rögzítve, ezért azokon nem is lehet módosítani. De legalább nem esem kísértésbe, hogy jobb térdváltót is építsek. Látható a táblázatban, hogy az alsó E húr módosításáról is lemondtam. Túlzottan megbonyolította volna a changert.
Persze volt egy-két buktató. Először is a kiindulás, a bolgár gitár faiparilag kissé megviselt állapotban volt. Az éles, sarkos kivágás szélénél természetesen szétrepedt a tető, és a tőke sem volt egy tigris. Persze reménykedtem, hogy megúszom felnyitás nélkül, így a repedést pár, a lukon keresztül berakott pakedlivel próbáltam megragasztani, a tőke ügyében meg úgy döntöttem, hogy jó lesz az. Mindkét ügyben tévedtem. Először a repedés nyílt szét felhúrozás közben, majd miután (részlegesen felnyitva a hátat), több pakedlivel megragasztottam, a következő felhúrozáskor a tőke egyik része a nyakkal együtt ugrott vagy egy fél centivel hátrébb. Tény az is, hogy a bolgár mesterek erőtanilag hat damilhúrra méretezték, valahol jogos tehát, hogy nyolc fémhúrt nem szívesen visel el. Megragasztottam hát a tőkét is (most a tetőt bontottam le elöl), és biztos, ami biztos, tettem bele egy csinos kis pálcát, amely az első és a hátsó tőke közé van beékelve. (A hátsó tőkén egy teher elosztó „talpfára” támaszkodik, nehogy legközelebb az repedjen szét. Az elsőt eleve két kereszt irányú heveder ráragasztásával erősítettem meg.) Gondot okozott a menzúra is. Kiderült ugyanis, hogy a klasszikus gitár menzúrája mellet nem lehet felső a-ra felhúzható g# húrt találni. (Vastagságtól függetlenül az acél szakító szilárdsága nem elegendő hozzá). A steel gitár egyébként is rövidebb, úgyhogy lerövidítettem a menzúrát. A láb helye azonban adott, hiszen ott van a nyílás a tetőn. A nyak hossza is adott, nem volt hangulatom levágni a fejet, majd újra összecsapolni.
Maradt tehát a szemöldök hátrébb tolása, ami nem lett túl elegáns, de működik. Utóbb az is kiderült, hogy a térdváltó „lap-steel üzemmódban” nem működik igazán. Vagyis rendkívül kényelmetlen. Sokat kísérleteztem vele, minden féle pántokkal lehetett a térdeimre csatolni, de sehogy sem volt jó. Végül lemondtam róla. Ölben tartva tehát nincs térdváltó, csak A és B pedál. Viszont egy X lábú szinti állványból csináltam egy csinos kis állványt, amire fel lehet tenni a gitárt, és a térdváltót is.
Az oldalakon található anyagok ifjVitányi Iván, illetve a külön megjelölt szerzők szellemi alkotásai!
