magyar változat

HANGSZERÉSZET

:
Zene Fotó Hangszerek Modellezés Közlekedés Írások Publikációk Hangászat x


utolsó frissítés: 2013-09-07
x

h2

Természetesen ebbe is kényszerből keveredtem bele. Amint azt 1996-os tanulmányomban is írtam, tulajdonképp csak szükségem volt néhány tamburára, hogy népzenét játszhassak, azonban Magyarországon azidőtájt nem-igen lehetett beszerezni. Aztán elkapott a gépszíj. Rájöttem, hogy ez megint egy olyan határterület, ahol a magam fajtának babér teremhet. Tudniillik egy olyan fickónak, akiben motoszkál valami, de ahhoz kevés, hogy művész legyen. Meg ahhoz gyáva is. Jócskán van műszaki érzéke, de ahhoz túl bohém, hogy mérnök legyen. (Ezt a problémát már boncolgattam itt ezeken az oldalakon is). Kreativitással is bőven meg vagyok áldva, csak első sorban nem művészi, hanem konstruktőri értelemben. Meg analitikus gondolkodással. Mindent darabokra szedek, megvizsgálom innen-onnen, aztán összerakom, kicsit másképp, mint eredetileg. Amivel nem tudom ezt a gyakorlatban megtenni, azt elméletben. Megpróbálok rájönni, mitől működik, és mitől működhetne még jobban. Azért mentem az építész karra, mert úgy gondoltam, hogy az egy ilyen határterület. Utáltam is, amikor üres papíron 6B-s ceruzával kellett világot megváltó gondolatokat falakba álmodni. Az már jobban érdekelt, hogy mitől nem fog beázni, és melyik szerkezet hogyan működik statikailag. Hogy konkrétan mekkora a nyíróerő, és azt milyen átmérőjű, és minőségű vasakkal lehet fölvenni, az már megint nem izgatott. (Így aztán nem lett belőlem sem 6B-s építész, sem statikus.) Egy tamburanyaknak mégsem kell az inerciáját kiszámolni. Ha eltörik, a következőt majd másképp csinálom. Hogy hogy is van az a másképp, abban viszont sokat segít, ha van az embernek valami elképzelése, hogy milyen erők hatnak rá, és azokat hogyan veszik fel és adják tovább az egyes alkatrészek.

Egyre jobban izgatott, hogy mitől szól jól az egyik hangszer, és a másik mitől nem. Hogyan lehet megoldani, hogy jól is szóljon, de ne is repedjen szét, ne hajoljon be, stb. Ebben pedig legtöbbször a statikai, akusztikai, zenei (és még ki tudja milyen) tanulmányaimon, és tapasztalataimon alapuló megérzések, intuíciók segítenek, nem pedig egzakt számítások. (Valaha, a középkorban a statika is így működött.) Egy rokon újdonsült apósa, egy kitűnő asztalos kérdezte egyszer, hogy miért olyan nagy kunszt egy jó hagszert csinálni, hiszen ott vannak a kész tervek, méretek, technikák, csak össze kell rakni, pontosan betartva mindent. Nagy szakács hírében állt az öreg (épp ennek egy remekbeszabott eredményét fogyasztottuk), így kínálkozott a válasz: "Ha Karcsi bácsi leíja nekem ezt a receptet milligrammra, másodpercre, Celsiusra lebontva, és én aszerint elkészítem, nekem is ilyen finom lesz?" Nem valószínű - válaszolt - hiszen nincs két egyforma paprika, meg krumpli, a húsokról már nem is beszélve. Nem lehet milligrammra kiszámolni, mert kóstolgatni kell, és aszerint módosítani menet közben. Ezzel meg is válaszolta saját kérdését. Ráadásul két probléma is van. Egyrészt a célt - magát az elérendő hangot - sem tudjuk egzaktul, paraméterekbe foglalva meghatározni. Még egy hangszóró, vagy erősítő esetében sem, nem hogy egy hangszer esetében. Másrészt a felhasznált anyagok (fa) paraméterei sem tarthatók kézben, lévén természetben termő bonyolult rendszerek. A tetejébe nem is tudjuk minden szerkezetről, hogy hogy is működik pontosan, melyik paraméter mit határoz meg, és hogyan. Mi számít? A vastagság? A szélesség? A kersztmetszet? Inercia? Sűrűség? Rugalmassági modulusz? Önrezonancia frekvencia? És ha tudnánk is, hogyan határozzuk meg ezeket? És mi van, ha van egy tizenkettedik (tizenharmadik, stb.) paraméter, amivel eddig még nem számoltunk? Ez a vakok és az elefánt meséjére hasonlít. Magát az elefántot egyikünk sem látja, a viselkedését pláne nem ismerjük. Az jut legközelebb a megoldáshoz, aki a rendelkezésére álló, egyes részeinek kitapogatásából megszerezhető kevéske adatból legjobb "elefánt modellt" tudja gondolatben felépíteni. És sosem tudhatjuk, hogy azért működik, mert jó a modellünk, vagy mert rossz ugyan, de valahol elkövettünk egy hibát, ami véletlenül pont kijavította a modell hibáját, és jó eredményt adott. És amikor nagy bátran változtatunk valamin, ami által a modell szerint még jobban kellene működni, mégsem lesz jobb, hanem sokkal rosszabb.


Az oldalakon található anyagok ifjVitányi Iván, illetve a külön megjelölt szerzők szellemi alkotásai!

emil