2013-01-03
A régi görögök
A történet a 80-as évekre nyúlik vissza. A
Silver String
indulása idején Szerecz Feri és Ébényi Erik kezdett hangrendszert építeni, amiben kezdettől fogva részt vettem. Fűrészeltünk, fúrtunk, faragtunk az udvaron. Feri a Kandóra járt, Erik a Műegyetemre, az elméleti alapokat ők szolgáltatták. Először lomtalanított hangszórókat építettünk bele lomtalanított kredencekbe, később terveztünk, és újonnan építettünk hangfalakat. Voltak persze túlkapások is, például egy 1m x 1m x 2m-es mélynyomó. Szépen szólt, de logisztikailag kicsit nehezen kezelhető volt.
Aztán Csorba is beszállt a cuccépítésbe. Ő profi cuccra vágyott, amivel akár hangosítást is lehet vállalni. Persze akkoriban ez nem volt olyan sima ügy, mint manapság. Például egy XLR csatlakozó akkoriban 3-400 Forintba került. Akárcsak most, csak ugye akkoriban a BKV bérlet 110 Ft volt, a benzin litere pedig vagy 18. De azért végül összeraktunk egy egész használható motyót kontroll ládákkal, lámpákkal. Ehhez - a kor divatjának megfelelően - Martin fazonú mélyládákat építettem. A méreteket egy meglévő cuccról szedtem le: egy KFT koncerten másztam bele egy colstokkal a mélynyomóba a Budaörsi úti ELTE kollégiumban. (Alias Lepény). Eleinte 4 db HS-280-as hangszóró volt benne (20 centis), de aztán szert tettünk valami komolyabb (talán üllői) 40 centisre is. Közben elméletileg is igyekeztem tovább fejlődni.
Ferivel baszélgettünk át estéket decibelekről meg millivoltokról, meg Laky Ferenc, a Pecsa akkori technikusa adott órákat: a Pecsa büféjében szalvétákra és söralátétekre rajzolgatta az áramköröket.
Ezzel a cuccal aztán vállaltunk pár külsős hangosítást. Borzalmas iskolai kabaréjeleneteket, önjelölt sztendaposokat, vállalti Humorharoldokat és brigádcsasztuskákat néztünk végig rezzenéstelen arccal. Egyszer például egy csepeli sportpályán rendeztek családi sportnapot, ahol fellépett a kor egyik celebje is. Napokig jártunk körbe a városban, mire összetarháltuk a kölcsön cuccokat. Kitétel volt például, hogy 2 db kazettás decket kell vinni. (Nekünk egy volt.) Végül egy dobozos Avia-val érkeztünk a helyszínre. A híres művész a kezünkbe nyomott egy dallistát, és kettő darab műsoros kazettát. Pont olyat, amit a boltban árultak. Az egyiken kerestük a következő számot, miközben ő a másikra lazán tátogott. A pletyka szerint csak azzal, hogy fölvette a szponzor bőrdzsekijét, többet kaszált, mint mi Aviástul, kölcsönmotyóstul. (ja, ez már '90 táján volt...)
Rece-Fice
Természetesen a Rece-Ficében is az én reszortom lett a hangosítás menedzselése. Pénz továbbra sem volt (ez nem az a műfaj). Az éppen ideiglenesen szünetelő Revival Band felszerelésével indultunk, amit apránként javítgattam. Szép lassacskán vásároltam a mikrofonokat, forrasztgattam a kábeleket. Saját fellépéseink és táboraink mellett ezzel is jártunk hangosaítani, természetesen leginkább népzenei programokat. (Szezonnyitó Táncház, stb). Ezen tapasztalatokkal (és persze az Utolsó órás felvételekével) felvértezve kezdtem a Fonóban hangosítani a 2000-es évek elején.
Hagyományok Háza
2003 óta vagyok a Hagyományok Háza „első számú beugrós hangosítója”. Ez alatt elég sok műsort volt alkalmam hangosítani, a cég profiljának megfelelően főleg népzenei- és néptáncműsorokat, de azért akadt bőven világzene, jazz, flamenkó, musical, sőt konferenciák, és persze a már ismert iskolai rendezvények a kiválóan hangsúlyozott szavalatokkal. Az itt összegyűlt tapasztalatok alapján írtam a FolkMAGazinba egy cikket, amolyan „hangosítóknak a népzenéről, népzenészeknek a hangosításról” stílusban (lásd a publikációk menüpont alatt). Ahogy ott is leírtam, természetesen nem én vagyok az egyetlen átfedés a két halmaz között, de talán ha a grafomániások halmazát is beleszámítjuk, akkor már igen.
bla
bla
